Bori tömése a nagy projekt még mindig. Múlt kedden kevésnek találtatott a hízás, majd mikor 2 nap múlva visszavittem oltásra, és megint megmérték, 50 gr-al kevesebbet mutatott. Szuper. A mai mérlegelés ugyan pozitív volt, de még mindig nem meggyőző, így ma megcsapolták szegényt, azaz vért vettek tőle. Megyünk mindenféle ultrahangra és dévény tornára is (azt a miatt, hogy csak egyik oldalon szeret szopizni [kész, leírtam, de írhattam volna, hogy anyatejet inni, de ez meg olyan hivatalos, így marad a babanyelv, mivel ő történetesen baba, és ilyenkor anya is lemegy babába]).
Mondhatnám azt, hogy nem aggódom, mert kis rötyögi, édes jókedvű baba, de mégis aggódom, mert az orvos az orvos, a beutaló meg beutaló, itt vannak a kezemben (kiskönyvben).
Szépen folydogálnak a napjaink, nagyon gyorsan telnek így tavasszal, szinte sosem vagyunk itthon.
Zora gyűri a sulit, illetve most már az gyűri őt, de én lehet, hogy jobban várom a szünetet, mert ez a reggel 7:45-re beérés és kelés nem csak a gyerekre, hanem a családra vonatkozik még ilyen életkorban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.