A hétvégén, mivel már sokan vagyunk, sokfelé jártunk. A nagylányok apával strandoltak, a picur velem hűsölt az árnyékban, és mama keksszel etette. Mert most az a trend, hogy már 4 hónapos korban találkozzanak a picik a gluténnel. Zoránál, 7 éve, még a minél később volt a cél, tudományos alapokon. Egyik délután, amíg Bori mamázott, Mira apázott, én Zorával bicikliztem el a benzinkútra Meggy Márkáért, hátha az hasonlít a kölyökpezsgő ízért, mert szilveszter óta erre vágyik újra. És igen: tényleg hasonlít!
Az autóban hazafelé pedig arra gondoltam, milyen jó lenne, ha három kezem lenne, hogy minden gyerekemnek adhassak egyet, amibe lehet kapaszkodni. Amikor Mira még a hasamban volt, Zora aggódott, hogy lesz majd, ha lesz kistesója. Hogy figyelek majd rá is? Elmondtam neki, hogy mivel két kezem van, mindíg tudja majd fogni az egyiket, és mivel két lábam, ezért két gyerek is elfér az ölemben. Mirus már nem kérdezett ilyet, mikor Bori volt bent. Neki természetes, hogy van testvére, és osztoznak anyán-apán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.